Amikor át akarja vészelni a kiszáradást a növényekben gazdag, iszapos medrű vizeket kedvelő réticsík, akkor elássa magát az iszapba.
Immáron 15. alkalommal került sor az „Év Hala” megválasztására. A Magyar Haltani Társaság (MHTT) elnöksége idén is három jelöltet állított: a gardát (Pelecus cultratus), a réticsíkot (Misgurnus fossilis) és a laposkeszeget (Ballerus ballerus).
A beérkezett 3875 szavazat közel felét, 48,9 százalékot a réticsík kapta, így 2024-ben ez a faj viselheti a megtisztelő Év Hala címet.
Az erősen megnyúlt, vaskos testű réticsíknak okkersárga az alapszíne, a háta sötétbarna, a fejét barnásfekete foltok, az oldalát ugyanilyen színű hosszanti sávok és pettyek díszítik. Alsó állású szája körül öt pár bajuszszál található. Kicsi, lekerekített úszóival gyors, kígyózó mozgásra képes.
Jellemzője, hogy oxigénszegény viszonyok közt is megél, mert vérerekben gazdag utóbele képes oxigént felvenni a lenyelt levegőből. A saját maga által kimélyített gödrökben még akkor is életben maradhat, amikor a mocsár vize eltűnik és az iszap felszíne cserepesre szárad.
„Csíkra éhes elődeink” ilyenkor ásóval, kapával forgatták ki a földből; népélelmezési cikknek számított.
Ez a hal a növényekben gazdag, iszapos medrű vizekben ma is sokfelé megtalálható, de állományai kicsik, veszélyeztetettek, ezért védettek. A faj természetvédelmi értéke példányonként 10.000 forint.
A Budapest halai Facebook-oldalon most megjelent egy videó arról, hogyan ássa el magát a réticsík az iszapba, amikor át akarja vészelni a kiszáradást.
A szerző hozzátette, hogy egy 2018-as felvételről van szó.